Страницы

int006 | Dmitriy Krotevich | Olgoi-Khorkhoi


Dmitriy Krotevich
Olgoi-Khorkhoi

(33:01)

int006
CD, digisleeve, insert / edition of 200
28 March 2013



Заказать диск / Order CD

 
Имя Дмитрия Кротевича формально уже присутствует в каталоге Intonema: он участвовал в записи альбома Wozzeck "Act III: Comics". В этот раз мы выпускаем его сольный альбом, который записан на виниловых проигрывателях и ноинпут микшере. У Дмитрия в прошлом году вышло несколько альбомов на нет-лейблах, представляющих его как электронного музыканта и композитора, а релиз на Intonema представляет его в качестве импровизатора, исследующего территории электроакустики. В оформлении использована картина монгольской художницы Солонго Монхоорой. А сам альбом посвящён гигантскому червю, именуемому Олгой-Хорхой - упоминания о нём присутствуют в различной литературе, но никто его никогда не видел.

По слухам, монгольский червь смерти или Олгой-Хорхой обитает в пустыне Гоби - одном из самых негостеприимных уголков планеты. Олгой-Хорхой считается криптидом, то есть существом, чье существование официально не подтверждено. Говорят, что это странное создание способно убивать на расстоянии, разбрызгивая кислоту, испуская электрические разряды и даже взрываться, будучи атакованным.

Dmitriy Krotevich is already presented in the Intonema catalog: he participated in the recording of Wozzeck "Act III: Comics" release. At this time we are releasing his solo album which was recodred using turntables and no-input mixer. Last year Dmitriy released several albums on internet labels that represent him as an electronic musician and composer, while the Intonema release presents him as an improviser expoloring the territory of electroacoustics. In the cover we used the artwork of Mongolian artist Solongo Monkhooroi. The album itself is dedicated to the Mongolian death worm called Olgoi-Khorkhoi - the worm is mentioned in various literature, but no one had ever seen it.

The Mongolian death worm, also known as Olgoi-khorkhoi is rumored to live in the Gobi Desert, one of the most inhospitable regions of the planet. It is generally considered a cryptid: an animal whose sightings and reports are disputed or unconfirmed. This freakish creature is said to spray acid, send out electric shocks and explode when threatened. 

Dmitriy Krotevich: turntables, no-input mixer

Reviews: 
"Первый морок. Солнце в конце мая глубоко прорезает лучами монгольские степи, словно ярко-желтыми саблями. Разнотравьем, сухой травой и далекими кострами степных кочевий носит ветер память, остающуюся в разреженном и холодном воздухе… И вот, на границе Великой Пустыни Гоби он становится зловещим спутником несчастий и погибели, сопровождая с давних времен караваны отголосками легенд и страхов. На старых, еще помнящих Орду, барханах шепчется песок, перекатывается он, словно талая вода по взгорьям… Пустыня наступает, неотвратимо приближается, волнами накатывая на цветущие степи, и кажется, что глубоко под песками все шевелятся в кавернах чьи-то гибкие огромные тела.

Второй морок. Над степью гремит гроза… Вьется сутолока дождя, падая тяжелыми каплями в иссушенную землю. Где-то стрекочет саранча, хищно доедая степные травы, перелетая, куражась, в душной непогоде между песком и отзвуками дождя. Издалека слышны радиопомехи, но гроза неотвратимо сбивает сигнал, не слышит степь человеческой речи… А где-то, далеко в песках, видится багровое недоброе зарево.

Третий морок. Бабка в дэгэле покуривала длинную трубку с едким, отпугивающим гнус, табаком, и все смеялась «Пойдешь, не вернешься», но молодость брала свое. Шел парень молча, покусывая травинку, лишь видел перед собой надвигающуюся стену Гоби. Переливы песка, словно дыхание пустыни, стягивали грудь, все скрипел на зубах ветер, словно злился, бросая горсти дорожной пыли в лицо. Вечер. В стойбище вбежал, все просил воды, не мог отдышаться, но и никому не сказал, что видел. А никто и не спрашивал… Лишь бабка, пуская кольца дыма из трубки, покачивала головой и все осеняла чело, чуть прикрыв раскосые глаза, морщинистыми ладонями…

Четвертый морок. Стоит пустыня, поедом ест степь, все усмехается, все веет ветром. Кто видел погибель песков, кто сталкивался с ним лицом к лицу, никто не расскажет, только память ветра носит легенды об Олгой-Хорхое, только шепот песка позволит увидеть в отблесках закатного солнца красное гибкое, отвратительно страшное и пугающе притягивающее тулово, медленно уходящее в песок. Отблески молний и разреженный воздух, и сквозь писк мошкары, легкий шорох далеких песчаных дюн. Вот и все.
_______________________________

Весьма интересный релиз, выпущенный лимитированным тиражом на Intonema представляет нам новые грани в изучении звуковых импровизаций питерского музыканта Дмитрия Кротевича, который на альбоме 2013 года погрузил нас в мир криптозоологии и монгольских легенд.

Dmitriy Krotevich «Olgoi-Khorkhoi» - более чем полчаса импровизационного звукового полотна, созданного с помощью микшера и виниловых пластинок доносит до слушателя таинство Великой Пустыни Гоби, гибельного места, скрывающего страшное существо – гигантского червя Олгой-Хорхой (Шара Хорхой), убивающего людей и животных ядом и электрическими разрядами, большого, но вместе с тем неуловимого призрачного чудовища, которого искало много экспедиций, начиная с 1920-х годов, а знаменитый ученый и писатель Иван Ефремов снаряжал целых три экспедиции, итогом поражения в которых стал рассказ «Олгой Хорхой».

Обволакивающий, едкий, скрипящий, словно песок на зубах, звук, перемежающийся с волновыми вибрациями, проникает в самую глубину подсознания, словно делая в нем ходы, вкупе с интересной поднятой темой, безусловно, делает этот релиз уникальным и необычным. Для оформления диска использована картина монгольской художницы Солонго Монхоорой, которая визуально дополняет релиз таинственной необъятностью далеких песков Центральной Азии."

(Мрак Мстивой, proza.ru)

"Russian electronicist Dmitriy Krotevich is from St Petersburg, has released a couple of download albums for Enough Records and Treetrunk Records, and has played with Ilia Belorukov (probably a mandatory part of any underground musician’s apprenticeship in Russia). His olgoi-khorkhoi (INTONEMA int006) arrives in a lurid sleeve printed with a fantastic illustration of a red snakey monster, drawn by Solongo Monkhoorai. This is the Mongolian death worm of the title, a hostile beast which is supposed to live in the Gobi desert and emit acid or electric shocks when attacked by the incautious traveller. Although not explicitly stated in the supplied text, it’s also as gigantic as the worms in Tremors and has a taste for terrifying the local cattle. Using abstract grinding and scrapey bursts generated by his turntables and no-input mixing desk, Krotevich summons all his brooding energies to limn a sonic portrait of this beast. The menacing noises he makes start out subtle and understated, growing ever more abrasive and threatening; each track of this four-part epic broadly follows this developmental arc as to the musical construction. Gradually, he arrives at some extremely unpleasant and sickening tones, some of them quite unacceptable to the human ear, and it’s something of a relief when each segment comes to its conclusion. But the slow build-up creates a lot of tension and is quite effective; unlike the “traditional” noise artist who dives straight off the deep end into an unbearable harsh noise assault, Krotevich prefers to “worm” his way into that zone through means of patient burrowing and writhing. In short, he has become the Mongolian death worm. From May 2013."
(Ed Pinsent, The Sound Projector)

"Tucked in with a package of demos from Russia, I find this gorgeous CD-R release from St. Petersburg improv-auteur, Dmitriy Krotevich, an electronic composer who reportedly segued to improv, free-jazz, avant-rock, etc, midway in the first decade of the 2000s. Named for the so-called Mongolian death worm (which is indeed worth reading about), Olgoi-Khorkhoi is Krotevich’s third solo outing since he began releasing under his own name in 2012 and his first to be wholly improvised, though it comes after several years of activity through still longer-lived projects like Punktieren (German for “puncture”), his duo with Russian improv/noise veteran Ilia Belorukov. Made entirely with turntables and a no-input mixer, a magnificent device that can create apparent synth tones using controlled feedback, the album develops a variety of textures and then strains them to the breaking point. Take the relatively tranquil feedback loops and distant ringing of Part I; after relenting and giving way to the distant oscillations of Part II’s beginning, the previous structure is thoroughly drained and unpackaged, allowing the new track to be smothered in the acousmatic scurrying of dense, ambivalent noise patterns that characterize subsequent tracks. Though Olgoi-Khorkhoi was released earlier this year, a few CD copies remain and they’re well worth the expenditure, even if just for Solongo Monkhooroi‘s gorgeous album artwork — check it out on Russian St. Petersburg based experimental imprint Intonema."
(Dwight Pavlovic, Decoder)

"A szentpétervári Dmitriy Krotevich első kézzel fogható formátumban is megjelent szólólemeze legalább annyira izgalmas, mint a Góbi-sivatag kietlen vidékein garázdálkodó halálféregről, az Olgoï-Khorkhoïról szóló mongol tündérmesék. Izgalmas és megfoghatatlan. Bő félórás munkájával ennek a népszerű kriptozoológiai talánynak állít zenés emléket Krotevich, szerencsésen elkerülve bármiféle, a homokban élő csúszómászó bestia obskúrus legendájára reflektáló hatásvadász, urambocsá’ infantilis zenei megoldást.

A ’83-as születésű Krotevichről korábban a harmadik Wozzeck-album kapcsán írtunk, mint a Belorukov-Ershov duó Comics című lemezén vendégeskedő rézfúvósról. Bár a zenész eredeti hangszere a harsona, manapság már inkább lemezjátszókkal és önmagába visszacsatolt keverőpultokkal kísérletezik – az Olgoi-Khorkhoi is ezek használatával készült. Dmitriy Krotevich legalább akkora zenekarhalmozó projektember, mint Ilia Belorukov: korábban a Ptherodaktile Voice élén játszott dzsessz-rockot, a The Soaps-szal dzsesszt és funkot, a Dots & Lines kvartettel pedig radikális szabaddzsesszt. Jelenleg legaktívabb formációi az improvizált zenét játszó Wooden Plants trió, és az absztrakt elektronikában utazó Punktieren duó. Tavaly két szólólemeze jelent meg digitális formában, a zajos Codebusters, és a valamivel szelídebb hangvételű Introspect. Emellett foglalkoztatja a vizuális-, ezen belül is a videóművészet, Facebook-oldalának tanúsága szerint megszállott pc-dzsankiként leginkább elavult hardverek, játékkonzolok, és idejétmúlt számítógépes programok hozzák lázba.


A négy részre osztott Olgoi-Khorkhoi során Krotevich magabiztos, de óvatos kézzel, megfontoltan navigálja végtelenül leegyszerűsített, mégis feszültséggel teli zenéjét. Néhány hangrétegből épül csupán a darab: halk, észrevétlenül fejlődő fehér zaj, egészen puhára torzított mély búgások, kattogás, egy-egy sercegés, mindez visszafogottan és határtalanul tisztán. Szembetűnően kiegyensúlyozott és lassú itt minden. Az önmagába visszakötött keverő használata miatt Toshi Nakamura neve óhatatlanul bevillan, de Krotevich zenéje kevésbé nihilista, inkább akciódúsabb, karakteresebb, megkockáztatom: izgalmasabb. A részek diszkrét tagolásának, az epizódszerűségnek nincs különösebb jelentősége, csupán hallgatói kényelmet szolgál, bár a 33 perces korong végighallgatása nem hiszem, hogy bárkinek is nehezére esne. Semmi forradalmi, mégis kimagasló. És hogy a hallottak hogyan kapcsolódnak a mongol halálféreghez és a róla szóló mendemondához? Ezt minden bizonnyal csak Dmitriy Krotevich tudná megválaszolni.

De nézzük ezt a rejtélyes teremtményt, ami Krotevich fantáziáját is megmozgatta. A sztori a szokásos: a mongol halálféregről már mindenki hallott, de még senki nem látta. A legelső tudományos igényű írásos emlék 1926-ból származik: Roy Chapman Andrews amerikai őslénykutató, felfedező-kalandor, az Amerikai Természettudományi Múzeum későbbi igazgatója két útikönyvében is említést tesz a lényről, ami állítólag a Góbi-sivatag kopár vidékein veszélyezteti az állatok és a nomád pásztorok életét. A közel egyméteres, vérvörös színű féreg, aminek a bőrét sötét pöttyök és foltok tarkítják, számos mongol szépirodalmi forrásban is fellelhető. A negyvenes évektől írók, biológusok és hobbi-kriptozoológusok szerveztek expedíciókat az óriásféreg felkutatására – természetesen minden alkalommal sikertelenül. Bárhogy is legyen, a Olgoï-Khorkhoï egyelőre a Góbi-sivatag Jetije, bár számos kriptozoológus úgy gondolja, hogy ha létezik is, akkor minden bizonnyal egy hüllőről, méghozzá egy, a talajban élő ásógyíkfélék (Amphisbaenia) közé tartozó féreggyíkról lehet szó.

Visszatérve a zenéhez, a külső lemezborítón a mongol származású Solongo Monkhooroi akrilfestményének reprodukciója látható, a belső borítóba csúsztatva pedig ugyanennek a fekete-fehér ceruzavázlata. Érdekes. Bár hogy Krotevich minimalista zajzenéje minderre hogyan reflektál, az számomra nem derül ki. És lehet, hogy ez nem is baj."

(László Juhász, Improv.hu)

"olgoi-khorkhoi est un hommage à une créature mythologique mongolienne, originaire plus précisément du désert de Gobi. Hommage par un jeune musicien russe toujours, que j'entends en solo pour la première fois : Dmitriy Krotevich.

Sur cette suite de quatre pièces assez courtes, Krotevich n'utilise qu'une table de mixage bouclée sur elle-même. Et même si l'on trouve du bruit blanc et des distorsions, ces quatre pièces sont beaucoup plus calmes de la noise. Elles sont plutôt construites en fonction de leur atmosphère que de leur intensité ou de leur puissance. Krotevich utilise peu d'éléments (quelques larsens immuables, des bruits plus mouvementés, et des drones), il les superpose pour créer des ambiances sombres et contemplatives, lentes et équilibrées. Les sons utilisés sont assez simplistes, beaucoup entendus pour la plupart, mais la construction et les ambiances sont déjà plus singulières. De la noise cinématographique, pourrait-on dire. Krotevich dessine des paysages et des atmosphères d'origine mythologique, mais mis au goût du jour grâce à un instrument qui, malgré sa nouveauté et sa modernité, tend à s'inscrire dans une certaine tradition.

Un travail intéressant sur la forme et les ambiances, mais sans rien d'exceptionnel non plus."

(Julien Heraud, Improv Sphere)

"Solongo Monkhoorois Coverbild zu Olgoi-Khorkhoi (INT006) zeigt den eponymosen mongolischen Sandwurm in seiner Wut. DMITRIY KROTEVICH umkreist per Turntables und No-Input Mixer, statt einem solchen Splatterhighlight eines Ammenmärchens, das unheimlich heimliche Unwesen dieser Kreatur. Mit trillerndem Hämmerchen, schleifenden und bohrenden Zirkulationen, brummenden Vibrationen. Krotevich, der in Dots & Lines (free improv, free-jazz), Wooden Plants (contemporary improvised music) und Punktieren (abstract electronic) jeweils mit Belokurov zugange ist, vermeidet fast etwas übervorsichtig alles Offensichtliche. Im vierten Track steigert er seine Nichtdramatik aber mit erst knarzigen und pingenden Lauten und dann furzigem Ansturm vom Folkloresken ins raketenwurmig Furiose. Aber schon auch wieder drüber hinaus in Sand und Wind, der alle Spuren verwischt. Letztlich fehlt aber sowohl dem Mischpult als auch dem Plattenspieler der Input, so dass der Phantasie, außer Gebrumm und Leerlauf, doch nur das Cover bleibt, um etwas Abwechslung ins Wiederkäuen von dürrem Gras zu bringen."
(Rigobert Dittman, Bad Alchemy)

"Helluva cover, you gotta say, courtesy Solongo Monkhoorai, depicting the Mongolian death-worm (olgoi-khorkhoi), a crypto-zoological creature rumored to inhabit the Gobi.

It's fun to imagine the 33-minute track here as a kind of sonic recreation of this acid-spraying, electric shock-emitting beast, though in truth, the music is calmer than that, the turntables and nimb churning away in an absorbed, often contemplative attitude. Given the instrumentation, I was greatly encouraged by the mere fact that it didn't sound so much like other things in the area, very much retaining a unique character; no would be Nakamura here. Krotevich seems considerate and careful, navigating from space to space, investigating carefully, then moving on. His death-worm is of the ruminative variety. The piece begins with a low hum which is actually a sequence of globular, liquid pulses, very rapid but subdued, gradually incorporating iterated, broom-like swishes. Elements ebb and surface, not unlike many such ventures, but a) the sounds chosen almost always have a rightness to them and b) Krotevich has divided the work into discreet chapters; in this case, the breaks are welcome and often come at a time when the listener is feeling the tiniest tingle of discomfort with what has been transpiring the previous few minutes. Very well played. A loudish portion midway through uses intense staticky and whining sounds, the death-worm zapping the odd goat or nomad. That's preceded by a wonderful passage that sounds like decayed rotary telephone dialing adorned with crystalline pings that's inexplicably moving before it flutters up into the noisier segment. The disc concludes with a low, rumbling hum, the satisfied stomach sounds of the death-worm as it winds its way back across the sands.

A really fine effort, worth seeking out."

(Brian Olewnick, Just Outside)

"Two discs of music from Russia, and unlike some of the other music we receive from that country, which is somehow all a bit doom and gloom, these are firmly rooted in the world of improvisation and noise. I am not sure, but I don't think I heard of Dmitriy Krotevich before. he plays turntables, no-input mixer and does his own recording and mastering. He has four tracks here on his CD, all dedicated to 'the Mongolian death worm', a freakish creature. Maybe some of that is resembled inside the music. The element of noise literally rings through in this music. Each of the four pieces may start out in a relatively quiet place, they are bound to explode into some heavy slab of noise, save perhaps for the last piece which stays on the level it started on. However, and this is important, Krotevich is not about aimless, meaningless walls of distortion, but puts on a rather loud form of electro-acoustic music. Everything is set to loud and we are dealing here with something that is actually pretty nice in terms of noise/improvisation. Perhaps not the most original voice in the noise scene, but I thought all of it was done with great care and style."
(Frans De Waard, Vital Weekly)

"Новый релиз российского лейбла Intonema представляет нам сольную работу Дмитрия Кротевича, который является одним из немногих молодых музыкантов работающих на почве электро-акустической импровизации в России. Альбом называется Olgoi-Khorkhoi (Олгой-Хорхой), по названию мифологического существа в Монголии, который живет в пустыне Гоби и убивает людей и скот с помощью электрических разрядов или же яда. В этом плане тема для подобной музыки очень даже подходящая, как будто в звуке, как в нечто неуловимом появляются черты того, что можно потрогать. Звук здесь это миф, который становится реальностью. Дмитрий импровизирует на крайне мало распространенных в России инструментах – виниловом проигрывателе (turntables) и микшерном пульте без входного сигнала (no-input mixer board). Работа сделана в лучших «традициях» электро-акустической новой импровизационной музыки, когда импровизация легко превращается в композицию и наоборот, в этом может быть и осуществляется одна из сторон «волшебства» данного стиля.

На диске представлена работа условно разбитая на четыре части – трека, с общим временем звучания чуть больше 33 минут. В целом композиции напоминают такую большую и длинную волну, в данном случае по аналогии с гигантским червем, который, то находится «глубоко» под землей, когда ты можешь почувствовать его в большей степени именно нутром, то вырывается на поверхность и становится зримым. Все четыре части слушаются как некий монолит, однако в четвертой части у меня все же возникли некие вопросы по форме, но не в композиционном плане, однако учитывая то, что это все-таки импровизационная музыка, тут же данное замечание нивелируется. Не смотря на то, что такая музыка часто отворачивается от собственно «музыкальности» и сосредотачивает свое внимание на звуке как таковом, я все же здесь позволю себе обратиться к неким нарративным сравнениям ибо «музыкальность» здесь состоялась и она есть, а на мой взгляд это главное. Материал, несмотря на всю сложность подобной музыки для восприятия достаточно гармоничен именно по развитию, и даже не побоюсь этого слова – присутствует кульминация в третьей части, которую можно сравнить как раз с ядовитостью/электричеством червя, а в четвертой части мы имеем последствия верования в миф, который естественно остается загадкой, то ли это произошло в логове, то ли наяву – т.е. едва различимые изменения, статичное ничего, смерть, пустыня, исчезновение.

Теперь, что каcается звука. Как я уже писал выше (волна-червь), происходит достаточно каноническая игра между очень высокими и очень низкими тембрами, перетекание, вымещение и разложение. Данные приемы вообще характерны для электро-акустики, а если еще и представлять себе некоторые возможности инструментария, то присутствие оных становится естественным. Однако главная на мой взгляд заслуга Дмитрия в данном аспекте – это собственно «выявление мифа / рассуждение на тему», появление третьей составляющей, которая по большей части не выходит на первый план, но является подлинным украшением, которое очень интересно рассматривать и концентрировать на нем свое внимание.

Очень в каком-то плане лаконичный, или если так можно выразится «аккуратный», релиз без лишних композиций и растянутости материала, что конечно же очень хорошо. В общем, рекомендую!"

(Александр Маркварт, vovne.ru)